Balogh Gábor: Amiért érdemes, és amiért nem

Cikk Front kép - 280x185: 

Együtt tüntet ma az LMP, a szakszervezeti aktivistákból szerveződött Magyar Szolidaritás Mozgalom és a Negyedik Köztársaság. A demokráciáért demonstrálnak. E nemes küzdelmükben fegyvertársaik lesznek a jogállamiság olyan veterán bajnokai, mint az MSZP, az SZDSZ és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció.

Szép nap lesz ez a mai, az igazság napja. Mert Schifferék, meg a civilnek becézett neoszadeszosok eddig a liberális sajtó együtt érző pillázásai mellett picsoroghattak azon, hogy a komcsik rendre rátepeledtek az ő rendezvényeikre, sőt, gyorsan felkapaszkodva a Gyorskocsi utcai partyjáratra, még karácsony előtti politikai show-műsorukba is bepofátlankodtak. Most azonban az LMP és a 4K! önként és dalolva vált jegyet egy olyan buliba, amelyre a szervezők nyíltan és félreérthetetlenül meghívták az MSZP-t és a DK-t is.

Miért szép este ez a mai?

A média nagy része szorgosan veri a habot a tüntetés körül, az „utca hangjává”, „széles körű társadalmi összefogássá”, már-már egy forradalom nyitányává álmodva az Opera előtti demonstrációt.

A mai tüntetés apropójaként meghirdetett fogalmak azonban többet mondanak el róluk, mint sok kötetnyi elemzés: köztársaság, demokrácia, parlamentarizmus. Elvont, ködös, a mai magyar valóság ezernyi nyomasztó valós gondjától mérföldekre elrugaszkodó jelszó. Ezeknek az agyonuzsorázott, kizsákmányolt, és nem a diktatúrától, hanem a havi számláktól rettegő társadalomban szinte semmi visszhangja nem lesz. Hacsak az nem, hogy végképp és visszavonhatatlanul kiderül, hogy a hazai balliberalizmus reménytelenül képtelen a megújulásra.

Ez a társaság ma az Operánál nem fogja az utcát elvenni a nemzeti oldaltól, mint azt hallani most sok megszeppent tisztességes magyar embertől. Ők most szépen helyreállítják azt a 2010 áprilisában ideiglenesen megtört véd-és dacszövetséget, amelynek egyetlen célja mindig is az volt, hogy megóvja a liberális elitklub korlátlan politikai, gazdasági és szellemi hatalmát. Ahogyan nálunk Újpesten a kocsmában mondják: a többi csak sóder!

Hogyan ronthatjuk el?

Szóval szép, önleleplező nap lehet ez – ha nem toljuk el. Mert, hát erre is van némi esély. Kering ugyanis egy felhívás a neten, amely szerint nekünk, nemzetieknek is ott a helyünk, hogy „megtisztítsuk az utcát”, és ne hagyjuk, hogy a magyarok esküdt ellenségei „elfoglalják az utcát”. Hogy Schiffer, Mesterházy, Fletó és pajtásaik mit foglalnak el, azt fentebb már vázoltam. De nagyobb baj is van ezzel a kezdeményezéssel.

Először is, teljesen felesleges. Mert az amúgy tökéletesen jogosan felháborodott radikálisok pontosan annyira fogják tudni megtisztítani a pesti flasztert, amennyire a ballibek elfoglalni. Jobb esetben dupla kordon és marcona zsaruk fogják elválasztani őket a demonstrálóktól – a rosszabb verzió szerint még azelőtt szétkergetik őket, mielőtt az Operához érnének. Egy percig se higgyük, hogy ez nem tellik ki a jelenlegi hatalomtól és rendőri vezetéstől – pláne, ha egy alig burkoltan erőszakra biztató felhívással sebtiben meghirdetett megmozdulással még alaposan meg is könnyítik a dolgukat.

Másodszor pedig – és igazából ez a lényeg – egy jó eséllyel balhéba torkolló, ugyanakkor magát a balliberális reunion partyt megakadályozni képtelen ellendemonstrációval könnyedén teljesíthetjük a szervezők álmát. Néhány nap alatt felejtésre ítélt, a magyar emberek milliói számára abszolút érdektelen kis happeningjüket a hónap eseményévé tehetjük.

Amiért érdemes, és amiért nem

Most akkor sose menjünk tüntetni, mert úgyse érdemes? – kérdezheti most a lelombozott olvasó. Dehogynem! Csakhogy lehet ezt úgy is csinálni, hogy értelme és hozadéka is legyen – sőt, csak úgy szabad.

Ami engem illet, nem csak a ballibek rinyálása hagy hidegen, de az se nagyon tesz feszültté, ha összegyűlnek, és az akolmelegben egymás vállára borulva siratják a demokráciát. Az viszont igen, hogy a magyar vidék ma is rettegésben tölti az életét, sok ezer devizahitelbe ugratott magyar család feje felett lebeg a kilakoltatás réme, naponta százak vesztik el a munkahelyüket, s eközben a kormány minden korábbi szabadságharcos szólam ellenére visszavezeti az országot az IMF halálos ölelésébe. Ezek ellen lehet és kell is nekünk megmozdulni!

Van tehát épp elég, és tartok tőle, egyre több okunk lesz arra, hogy mi is megmutassunk az erőnket az utcán. És ne Schiffer, Mesterházy, meg Gyurcsány mondja meg, mikor tegyük, mert akkor – még, ha ellenük is tiltakozunk – a magyar politika elmúlt húsz évének lejárt szavatosságú hamburgerét kajáljuk meg mi is....

Balogh Gábor