Balogh Gábor: A célkeresztben Érpatak

Cikk Front kép - 280x185: 

Érpatakon kiderült, hogy a megoldás igenis piszkosul egyszerű: a törvényeket be kell tartatni, sőt, az igazi botrány, hogy be is lehet tartatni. És, ha ez országosan is nyilvánvalóvá válik, akkor az irdatlan pofon lehet a politikai elitnek.

Dörögnek a médiaágyúk, a ballib médiaarzenál egyre több ütege veszi tűz alá a kis szabolcsi községet, különösen annak polgármesterét, és vezetési módszereit. Bevetették már a liberális nehéztüzérség Kövér Bertáját, az Indexet is. A hírportál videóriportot, és szokásos tendenciózusságot megbízhatóan hozó összeállítást is közölt az érpataki modellről, és annak „veszélyeiről”.

Orosz Mihály Zoltánt 2008-09 körül kezdte felfedezni a hazai nyilvánosság, tavaly óta pedig bizton állítható, hogy benne van a Top 10 legismertebb magyar településvezető között. Az a fajta ember, akinek egy normális országban nem szabadna híresnek lenni. A ráirányuló reflektorfényt ugyanis egy olyan ténynek köszönheti, amellyel már közepesen fejlett harmadik világbeli országokban sem lehet belépőt váltani a politikai celebek közé: egyszerűen rendet tart a falujában. Hogy ez szenzáció, az önmagában súlyos látlelet a XXI. századi Magyarországról.

Mi hát Érpatak szörnyű vétke? Ami azt illeti, több is van neki. Legelőször is, amit az Index írása is kiemel: „a megoldást a szociális és jogvédő szakma szerint nem a kalapáccsal dolgozó érpataki modell jelenti, hanem olyan összetett módszertanok, amelyek készen állnak, és használhatóságukat számos példa bizonyítja.”

Tiszta beszéd ez, csak tudni kell belpestiül. Aki nem a  sokmilliós kormányzati és uniós projektekből születő, a valósággal köszönőviszonyban sem álló, viszont jó sok idegen szót, és bonyolult, csak alkotójuk által látható összefüggést tartalmazó ködszurkáló „szociális koncepció” alapján képzeli el a táradalom anyagi és erkölcsi legalján élők „integrálását” - nos, az kalapácsos fasiszta. Akkor is, ha e nagyívű, bölcsészíróasztalok mögött fogant elképzeléseket igazoló „számos példa” legfeljebb egy másik  - legális tudatmódosító szerekkel elérhetetlen - dimenzióban létezik. Akkor is, ha a „kalapácsos ember” módszere ezzel szemben működik – sőt, csak akkor igazán!

Orosz Mihály Zoltán aránylag kevés rangos ajrópai szaklapban közlésképes, ám annál hatékonyabb módszere – tudniillik, hogy a bűnözést, az egzisztenciális és szellemi nyomort nem „megérteni” kell, hanem visszaszorítani, a munkanélkülieket pedig nem eltartani kell, hanem visszavezetni a munka világába   – ugyanis roppant veszélyes. No, nem a helyi lakosságra, hanem sokkal inkább azokra, akik jó kétszáz kilométerre tőlük egyetemi professzori és docensi irodákból mondták meg eddig, hogy mi a gond – náluk. Ha ez a modell országosan elterjed, az alapjaiban veszélyezteti az elmúlt két évtizedben kialakult, s egy szűk ultraliberális körnek kiváló megélhetést, hazai és nemzetközi szakmai babérokat szerző nyomorbizniszt. Ha a kisebb és nagyobb települések vezetői végre komolyan véve kötelezettségeiket és törvényi felhatalmazásikat elkezdenek rendet tenni, akkor ez a jól jövedelmező üzletág súlyos válságba kerülhet. Akkor bizony jóval alacsonyabb kereslet ígérkezik a kellemes, kedélyes pálinkázásokkal és párás szemű szörnyűlködésekkel („hogy lehet így élni?”, „kijönnek ennyiből, ennyien?”, „hát senki sem segít maguknak?” és egyéb közhelyek) tarkított két-három hetes vidéki szociálszafarik közben született épületes tanulmányokra, felmérésekre, és dokumentumfilmekre.

Van azonban ennél nyomósabb indoka is annak, hogy a karakán polgármester a médialövegek irányzékába került. Ez az ok pedig egy jóval arrébb található, ám a régi Érpatakhoz nagyon is hasonló gondokkal küszködő település: Gyöngyöspata. A Heves megyei faluban július 17-én tartott előrehozott polgármester-választáson ugyanis a Jobbik jelöltje, Juhász Oszkár nyert – s ő épp az érpataki modellt jelölte meg a kitörés útjaként. Innentől fordult meg a tendencia, ekkortól vált a kuruc.info-tól a Demokratán át a Hírszerzőig addig mindenhol csak elismerő sorokkal illetetett Orosz Mihályból liberális közellenség. 

No, most, ha ez a történet Gyöngyöspatán is működni fog – és nem sok okunk van azt feltételezni, hogy nem fog – akkor lesz csak igazán nagy riadalom a Jókai utcától a Bajcsy-Zsilinszky úton át a  Lendvay utcáig minden bal-zöld-meg jobbliberális pártszékházban. Azt ugyanis jobbára már az Instant Café-ban is ciki állítani, hogy a Jobbik pusztán habzó szájú nácirasszisták gyülekezete, akik  hobbiból cseszegetik a békés bodzaszedőket. Az a suttogó propaganda azonban eddig egészen hatásos volt, miszerint „jó, persze, sok mindenben igazuk van, de a megoldást ők se tudják, nem olyan egyszerű az”.

Márpedig Érpatakon kiderült, hogy igenis piszkosul egyszerű: a törvényeket be kell tartatni, sőt, az igazi botrány, hogy be is lehet tartatni. És, ha ez országosan is nyilvánvalóvá válik, akkor az irdatlan pofon lehet a politikai elitnek, amelynek puszta léte is azon a ki nem mondott konszenzuson alapul, amely nagyjából úgy foglalható össze: „mi ugyan szarul csináljuk, de úgyse lehet ezt jobban”.

Érpatak pedig azt üzeni, hogy lehet. És ez az üzenet minden olyan településsel, amely átveszi és sikerrel alkalmazza Oroszék módszereit, csak erősödni fog. Ezért akarják már most belé fojtani a szót...

Balogh Gábor