Bencsik János: oktatóvideó kezdő rasszistáknak

Cikk Front kép - 280x185: 

„A rasszizmus szívás” alkotóinak sikerült az, ami eddig még senkinek. Egyszerre uszítanak a magyarok és a cigányok ellen. A kisfilmeknek nem sok közük van a valósághoz, annál többet elárulnak viszont készítőikről.

Érdekes videók kerültek fel pár napja a youtube-ra, amelyeket azóta több blog és hírportál is átvett. „A rasszizmus szívás” jelszóval valakik (a stáblista és a szponzor kilétét homály fedi) úgy gondolták, azzal tudják legjobban segíteni a cigány-magyar együttélést, ha életszerűtlen és hazug kampány keretében primitív, előítéletes véglényeknek mutatják be a magyarokat, de – valószínűleg akaratukon kívül – roma polgártársaink tisztességes részéről is hasonlóan torz világot rajzoltak.

A kisfilmeket végignézve azt is gondolhatnánk, hogy egy földalatti neonáci csoportosulás rendelte meg ezeket a videókat, hogy ellenszenvesebbnek mutassák be a cigányságot. De nem, ezek profi szpotok, drága kamerákkal, sminkessel, stb. Vagyis rengeteg pénzt beleöltek, és üzenni szerettek volna valamit. De mit?

Tanmese a rasszista magyarokról

Itt van rögtön az első videó. Egy bűnözőfejű cigány lakást akar bérelni egy nőtől, aki – miután meglátja, hogy cigány – visszakozik, és mindenféle kifogást talál ki. A hangsúly a bűnözőfejűn van, normális lakástulajdonos ugyanis ilyen megjelenéssel, ilyen tenyérbemászó szöveggel akkor se adná ki emberünknek a lakást, ha szőke haja és kék szeme lenne. Nem beszélve arról, hogy amikor a férfi a kamera felé fordul, és a mézes-mázos szavak után lehull a lepel: kiderül, valójában egy nagyképű, beképzelt, ellenszenves alak, aki lekezelően beszél az emberekkel.

Megtudhatjuk azt is, hogy a nagybátyja „vezető beosztásban” dolgozik az adóhivatalnál (ez ugye teljesen megszokott, hétköznapi életpálya a cigányság körében), és a film feloldása (!) az, hogy a cigány férfi azzal fenyegeti meg a nőt, hogy ráuszítja az adóhatóságot, ha nem adja ki neki a lakást. A levonható tanulság: a magyar ember gyanakvó és hazug, a cigány pedig csak zsarolással tud érvényesülni.

A második kisfilmben egy kurvásan öltözött, pénzéhes nő nyomul rá a méregdrága öltönyben prémium bort lötykölő férfira egy elegáns bárban. Tüzet kér tőle, de amikor meglátja a bőrszínét, undor ül ki az arcára, és inkább a suttyó haverjához menekül, aki nem csak alkoholista és bunkó, de súlyosbítandó tényezőként árpádsávos csuklóvédőt hord, és nagy magyarországos autósmatrica díszíti a kockaladáját.

Ha a tanmese nem esett volna le a nézőnek, a hoppon maradt roma srác besegít: „A verdám tetszik neki, az órám is tetszik neki, az öltönyöm is tetszik neki, egyedül a barna képem nem tetszik neki”. Biztos, ami biztos, még gyorsan tesz egy feljelentést ittas vezetésért.

Ugye mindenki érti, miről van itt szó. A magyar prosztó, alkoholista vagy csak egyszerűen prostituált, a milliomos cigány férfiak pedig hiába szürcsölgetnek borokat elegánsan Budapest legdrágább bárjaiban, az előítéletek miatt nem tudnak csajozni.

De akkor sincs jobb dolga a cigánynak, ha „sokkal többet tanul és dolgozik”, mint a fehérek, mert amikor leül egy padra, mindenki a táskáját kezdi el félteni. A harmadik filmből kiderül, hogy a táskalopásokért is a rasszista magyarok a felelősek, mert távolságtartó magatartásukkal erre provokálják (!) a cigányokat.

De a legdöbbenetesebb mind közül a negyedik videó. Ebben ugyanis nem kevesebbet sugall a névtelen szerző, mint hogy azt elismerni, hogy a cigányoknak van érzékük a hajszobrászathoz, vagy a zene a vérükben van, nem kevesebb, mint „fajelmélet”. A cselekményből kiderül, hogy a magyar nők csalják a férjüket, és lopással vádolják az ártatlan romákat. A film megoldása ez esetben is a zsarolás, a cigány fodrász azzal fenyegeti kliensét, hogy beárulja a férjénél, hogy szeretőt tart.

A magyar valóság

Ez tehát a magyar valóság. Legalábbis a film névtelenség mögé bújt szerzői szerint. Ezek a filmecskék azonban többet mondanak el készítőikről, mint akikről ez a videó szól. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy kik lehettek az elkövetők, azt viszont biztosan tudhatjuk, hogy kik nem: cigányok és magyarok.

Azok ugyanis, akik ezt a négy részes förmedvényt kitalálták, megszerezték hozzá a pénzt és leforgatták, se nem lehetnek cigányok, se nem magyarok, mert egyik kultúrát sem ismerik, és mindkét létforma idegen számukra. Ezeknek a videóknak a megvalósítóit nem a nyolcadik, hanem a hetedik kerület okádta ki magából. Ehhez a torz, beteges, ezerszer megcáfolt érveléshez, miszerint a magyar embereknek azért van bajuk a cigányokkal, mert más színű a bőrük, csak a liberális értelmiség kapaszkodik körme szakadtáig.

Aki szerint ma Magyarországon a cigány-magyar együttélés nem a megélhetési gyerekgyártás, a szociális juttatásokon való élősködés, a személy és vagyon elleni bűncselekmények sora és a többségében – mondjuk ki – primitív viselkedés miatt került robbanás közeli helyzetbe, hanem a barna bőrszín miatt, az vagy nagyon ostoba, vagy nagyon aljas.

Ezek az emberek azonban nem ostobák. Csak aljasok. Végtelenül. Mert mit üzen a cigányság törvénytisztelő, becsületes, saját erejéből előre jutni, kiszakadni akaró tömegének ez a kampány? Azt, hogy a magyarok gyűlölnek téged, és tök mindegy mit csinálsz, mennyire próbálsz jó állampolgár lenni, soha nem fognak egyenlő félként elfogadni, ezért egy dolgot tehetsz: megfenyegeted, megzsarolod, feljelented őket. Ennél gonoszabb, sátánibb választ csak az képes adni, aki a szíve mélyén maga is gyűlöli a magyarságot.

A magyar ember viszont nem gyűlöl senkit, csak fél. Nem előítéletes, csak tapasztalt. Nem akar másnak rosszat, csak szeretne békében, viszonylagos anyagi és érzelmi biztonságban élni. Ha hagyják.

És készülhet tonnányi film öltönyös cigányokról és kockaladában sört vedelő magyarokról, ez nem oldja, csak növeli az etnikai feszültségeket. És ez ellen a becsületes magyar és cigány embereknek együtt kell fellépniük.

Bencsik János