Egy Ismerős Arc kétezren túl

Cikk Front kép - 280x185: 

Az Ismerős Arcok december 28-án gitárosa, Práder Vilmos zenei pályafutásának 30-ik évfordulóját, egyben 2000-ik koncertjét ünnepli a Club 202-ben. A buli apropóján beszélgettünk a zenésszel.

Vili, 2000. Milyen érzés?

Harminc évvel öregebb vagyok, mint ahogy elkezdtem gitározni, hihetetlen ez számomra. Kineveztük ezt a bulit kétezrediknek, persze lehet, hogy ez a 2010-dik, vagy épp huszadik, ennyire pontosan nem tudtam számolni. Mi majdnem minden egyes koncertet, dátumot, helyet feljegyeztünk, még az előző bandámmal, az Udvari Bolondokkal is, de az Ismerős Arcokkal is már 1000 koncerten is túl vagyunk, így jött ki ez a szám. Elvileg minden bulit rögzítettem.

Bölcs döntés volt. Honnan jött az évforduló megünneplése?

A többiek nem tudták, hogy közeledik ez az évforduló, először én szóltam nekik, hogy mi lenne ha. Nagyon szívesen vették az ötletet, hogy eköré szervezzünk egy nagy bulit.

Akkor ennek köszönhetjük a Vili Bandája első koncertjét?

Igen, ez persze csak alcím, az Ismerős Arcok fogja bemutatni a Vili 2000 koncertet. Persze teljesen pontosan innentől lehet számolni, egy biztos, plusz mínusz 10, a lényeg, hogy 2000 közelében vagyunk.

Azt is tudni lehet a koncerttől, hogy rengeteg zenekartól, elődtől játszotok számokat. Lehet valami konkrétumot megtudni?

Igen, ezt már korábban meg is szellőztettük, lesz pár ZZ Top, lesz Rolling Stones, lesz Eric Clapton. Nyilván nem ez adja a koncert gerincét, egy hamisítatlan Ismerős Arcok bulit adunk. A fél órás feldolgozás blokkban valószínűleg elhangoznak bizonyos slágerek, amiket én fogok énekelni.

Clapton-t korábban is énekeltél.

Igen, de készülünk mással is. Sőt, lesz egy sztárvendégünk is. Ez még titok, Nándi már megszellőztette, személye nagyon közel áll hozzám, de ez még maradjon titok.

Tátrai?

Nem, Tátrai Tiborral már játszottam, amire nagyon büszke vagyok. Ehhez kapcsolódik, hogy most jelent meg a tavaly novemberi koncertünk DVD-je, amikor Tiborral, a mentorommal, a példaképemmel játszottam el három dalt, csodálatos élmény volt.

2011. november 13-án, a Papp László Budapest Sportarénában (Képek: Ismerős Arcok)

Nagyon sokáig dolgoztál a zenélés mellett, ez értelemszerűen hobbivá tette a zenét, nem volt nehéz?

Én azt szoktam mondani, hogy 25 év zenélés mellett 25 évet dolgoztam. Ennyi év után tudtam előadóművész, vagy önálló zenész lenni. Az engedélyem persze megvan 1988 óta, akkor még ugye máshogy nem lehetett volna. A kérdésedre válaszolva, bizony úgy szoktam fogalmazni, olyan mintha kétszer 25 évet dolgoztam volna. Hála Istennek most is bírom, de ezt úgy hoztam össze, hogy fiatal voltam, erős, egészséges. Mai napig emlékszem, egy blues fesztiválra mentünk Békéscsabára a Tátrai Banddel, Billel, miközben hétfő reggel hatra értünk haza, és hétre mentem dolgozni. Kemény idők voltak.

Büntetlenül nem is lehet hosszabb távon…

Igen, az éjszakázás bizony nem fiatalít, kivéve, ha azt csinálod, amit szeretsz. Én nem érzem magam 47-nek, mert a zene olyan pluszt ad, hogy engem az sem érdekel, ha nem alszom. Régi álmom valósult meg, hogy játszhattam, ha nem is a BS-ben, de az Arénában igen, vagy, hogy eljuthattam New York-ba. A zenekarral ez is sikerült, de a legnagyobb csoda, hogy ez a hat ember összetalálkozott. Vagy gondolhatunk az Ismerős Arcok táborra is, ismerjük egymást, egy nagy család vagyunk. A tábort a rajongók találták ki, hogy az ország különböző pontján lakó emberek találkozzanak egymással. Pluszba még mi is ott vagyunk.

Mi a legfontosabb zenei üzenete ma az Ismerős Arcoknak? Miből merít, és mit ad át?

Mindannyian az előző zenekarunkból hozott repertoárral érkeztünk, nyilván ez rhythm and blues és a rock and roll volt. Ez rettentően fontos elem, ugyanakkor az előtanulmányok mellett mindannyian belegondoltunk abba, hogy ne csak talpalávalót nyújtsunk, hanem valami pluszt, értékeset. A gyökerek viszont ezek. Mivel négy szerző van a zenekarban, mindegyikünk máshonnan jött, más műfajt részesített előnyben, vagy épp más hatással volt rá ugyanaz a műfaj. Ezt hoztuk össze úgy, hogy benne van a latin, a rock, a blues, a dzsessz, a népdal. Végül is a szöveg egysége, a közös munka és a barátságunk mindegyiket összehozza.

Négy szerző egy zenekaron belül - sokszor kettőt is nehezen visel el egy zenekar. Mitől tudtok ilyen jól együtt dolgozni?

Eleve sok feltétel kell ehhez, én a barátságot teszem az első helyre, de szerintem mindegyikünk. Az előnye az, hogy egyik lemezünkön sem hallhatsz két ugyanolyan nótát. Vannak előadók – nem akarok példát mondani – akik a zenei skálán egy olyan szűk tartományban dolgoznak, hogy az új lemezeik olyanok, mint a régiek. Ez a mi előnyünk, és az, hogy kitartóak vagyunk. Mi tíz ember előtt kezdtünk el játszani, most pedig már akár 3000 előtt is lépünk fel.

Ennek kapcsán mindenképp meg kell jegyeznünk, hogy a sokszínűségből mégsem lesz káosz. A dzsesszt a népdallal, a népdalt a bluessal társítjátok, miközben úgy lépitek át a műfaji határokat, hogy a zenétek mégis egyben marad.

Ez szerintem ösztönös, ezt nem lehet tanulni. Én ösztöngitárosnak tartom magam, emellett mindannyiunk ráérez a dolgokra. Nem biztos, hogy előny, ha erőltetjük egy számon belül a stílusok közötti átjárást, jobb, ha ez belesimul. Példaként az Édesanyám rózsafáját tudnám felhozni, ami egy népdal, ami közepébe egy blues szólót tudtunk belehelyezni. Elvileg műfajilag el kéne ütnie egymástól, de aztán mégsem.

Várhatunk új nótát a koncerten?

Új szám egy-kettő azért lesz. Készülünk az új albummal, kész vannak a szövegek, a témák, zenék. Elvileg már idén össze kellett volna hozni az új albumot, de annyi koncertünk volt, hogy képtelenek voltunk összeegyeztetni az újak próbáit. Január-februárban több időnk lesz, várhatóan már akkor fogunk tudni stúdiózni. Én most azt mondom, hogy tavasz, tavasz vége.

Mit várhatunk az új albumtól?

Az új album egy koncepció lemez lesz, egy negyven év körüli, határon túli ember sorsáról fog szólni. Ezt írta meg Attila egy történetben.  Annyit elmondhatok, a szövegeknek óriási, rettenetes ereje van. A mai napig nem nagyon értjük, mitől lett ez a zenekar ilyen sikeres, és mitől van az, hogy ennyire feltöltődik a közönségünk. Én annyit mondok, ez a mi hatos fogatunk eredője, az óriási egység. A közönség reagálása visszahat ránk, a végén pedig együtt sírunk, együtt nevetünk. A többi zenekar esetében is biztosan így van.

Hihetetlen szoros a menetrendetek, annyi helyre hívnak titeket, határon belül, gúnyhatáron túl, mindenhol, ahol a magyarság lakik.

Igen, évente 100-120 koncertet adunk, de szívesen is csináljuk. Mi azt játsszuk, amit szeretünk. Ha ez találkozik a közönség igényével és megértésével, akkor ez plusz, akkor lesz ez valami. Nem csak a közönségnek írjuk a dalokat, a közönségnek játszunk és magunknak is. A kettőnek ugyanannak kéne lennie. De valaki direkt slágereket ír, ha máshogy nem megy, akkor a média sulykolásával.

Igen, ha már média. Ma tele van az ország 15 perces „sztárokkal”, hakniznak, járják az országot, fél órás „koncerteket” adnak. Viszont, ha koncerteztek, értelemszerűen technikával, élőben odateszitek magatokat, ez hihetetlen fárasztó.

Idézőjelben mi minden koncerten meghalunk. Talán ezért is működik, hiszen töretlenül is bízunk egymásban.  Ahogy Attila mondja, tesszük a dolgunkat. Ha erre igény van, akkor örülünk. Nagyon kevés volt az utóbbi időben olyan koncert, ahol kevesen voltak.

A 3000-ik koncertet mikor ünnepeljük?

Ha a mostani koncertszámokkal nézzük, akkor tíz, de lehet, hogy csak nyolc év. Én várom azt is.

Bazsó Bálint