EU-tolerancia a gyakorlatban: jogosan tiltották ki Sólyomot Felvidékről

Cikk Front kép - 280x185: 

Az Európai Bíróság első körben Szlovákiának adott igazat abban a 2009-es incidensben, melynek során Robert Fico kormánya a komáromi hídról visszafordította a felvidéki magyarokhoz érkező Sólyom László köztársasági elnököt.

Sólyom László 2009. augusztus 21-én szeretett volna a felvidéki Révkomáromba utazni, hogy beszédet mondjon az államalapítás évfordulója alkalmából felállított Szent István-szobor avatásán. A magánjellegűnek tervezett látogatás ellen a szlovák kormány tiltakozott, mondván a magyar államfő tapintatlanul választotta meg időpontját. Csehszlovákia 1968-as megszállása (amelyben magyar tankok is részt vettek) ugyanis szintén 21-re esik.

A valódi ok természetesen nem ez, hanem a felvidéki magyarok ellen irányuló szlovák nyelvtörvény volt, amely ellen – ha bátortalanul is, de – Magyarország tiltakozott.

A pozsonyi hatóságok végül szóbeli jegyzékben tájékoztatták Budapestet arról, hogy a személyek szabad áramlását biztosító irányelv alapján a magyar köztársasági elnököt nem fogják beengedni Szlovákia területére. Sólyom Lászlónak végül – megalázó módon – a hídról kellett visszafordulnia.

Közbiztonságra veszélyes államfő?

A nyílt provokáció után Magyarország kötelezettségszegési eljárás megindítását kérte az Európai Bizottságtól Szlovákia ellen. A Bizottság azzal az indokkal utasította el a kérvényt, hogy a nemzetközi jog szabályai szerint az országok maguk választhatják meg, hogy a diplomáciai karból kit engednek be az országba, vagyis a személyek szabad áramlásának elve nem vonatkozik az állami vezetőkre (sic!), tehát Szlovákia nem sértette meg az uniós jogot.

Sólyom László a kettészakított Komáromot összekötő hídon (fotó: MTI)

Az Európai Bizottság elutasító határozata után Magyarország az Európai Bírósághoz fordult. Az első tárgyalási nap február 1-jén, szerdán volt, melynek során a luxembourgi székhelyű testület mind a két felet meghallgatta.

A magyar álláspont szerint Szlovákia megsértette a személyek szabad mozgásáról szóló uniós irányelvet. Fehér Miklós a luxembourgi tárgyaláson úgy érvelt: egy uniós tagállam csak szigorúan meghatározott esetekben tartóztathat fel valakit a határon (például ha valakit köröznek, vagy veszélyes lehet a közbiztonságra), ez pedig a volt köztársasági elnök esetében nem állt fenn. Szlovákia ezzel szemben kitartott korábbi jogértelmezése mellett, miszerint diplomatákra nem alkalmazható a szabad mozgás elve.

Szlovákia nyeregben érezheti magát

Az ügyet jól ismerő jogi szakértők szerint Szlovákia is tisztában van vele, hogy a jogalapot nem választotta meg okosan, ez viszont nem jelenti automatikusan azt, hogy ne lenne igaza. A diplomácia szabályait lefektető nemzetközi jogi egyezmények ugyanis elvileg lehetővé teszik, hogy egy ország megtagadja egy másik állam diplomatáinak a beutazását.

Szlovákia oldalára billentheti a mérleg nyelvét, hogy az ügyben korábban eljáró Európai Bizottság továbbra is a szlovák álláspontot támogatja, miszerint jogos volt az államfő feltartóztatása.

Magyarország számára az sem túl jó előjel, hogy az ügyben eljáró 13 fős bírói tanácsban – amelynek tagjai rotációs elven váltják egymást – szlovák bíró van, magyar viszont nincs.

Az Európai Bíróság működését jól ismerő jogász a BruxInfónak azt mondta, egyelőre nehéz bármit is megjósolni, „de nem lennék meglepve, hogy ha Magyarország nem jól jönne ki az ügyből”.

Őszre kiderül

Az Európai Bíróság március 6-án bocsátja ki az úgynevezett „főtanácsnoki indítványt”, amely javaslatot tesz a végső döntésre. Bár a Bíróság legtöbbször megfogadja a főtanácsnok véleményét, erre nem kötelezi semmi.

Az ügyben leghamarabb nyár elejére születhet ítélet, de brüsszeli források inkább őszre számítanak.

kitekinto.hu nyomán: barikad.hu