Ha eddig rabszolgák voltunk, akkor most az állat kategóriába esünk

Cikk Front kép - 280x185: 

Interjú Bertha Szilvia jobbikos országgyűlési képviselővel a könnyített kirúgásokról, melegedő közalkalmazottakról, bérszámfejtő tűzoltókról, 38 évesen nyugdíjba vonuló rendőrökről, ki nem fizetett túlóra bérekről és a szétvert közmunka programról.

- Az Országgyűlés most készül elfogadni a kormánytisztviselők és köztisztviselők jogállásáról szóló törvények módosítását. Mit kell tudnunk ennek hátteréről, és hogyan változik a szabályozás?

- A Fidesz-KDNP koalíció először tavaly nyáron hozta be az indoklás nélküli felmentés lehetőségét, ám az Alkotmánybíróság a jobbik keresete alapján alkotmányellenesnek találta azt, és 2011. május 31-i hatállyal rendelkezett utólagos megsemmisítéséről. A kormány most ezt az űrt próbálja meg betölteni egy olyan új köntösbe bújtatott szabályozással, amely gyakorlatilag visszacsempészné az indoklás nélküli elbocsátást. Olyan megfoghatatlan fogalmakkal operál a tervezet, mint a „vezetői bizalomvesztés” vagy a „szakmai lojalitás hiánya”. Ez teljes egészében meg fogja gyilkolni a szakmaiságot, hiszen pont az lenne a lényeg, hogy a szakemberek el merjék mondani ellenvéleményüket, ezzel szemben a kormány a jelek szerint szolgalelkű, politikailag nulla véleménnyel rendelkező és csöndesen tűrő embereket akar látni a közszférában. Még vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy meg lehet-e támadni az Alkotmánybíróságon.

- Mi lesz a következménye a könnyített kirúgásoknak?

- Várhatóan plusz munkaügyi pereket fog generálni. Ennek lemenedzselésére most hoztak létre egy külön szervet, a Kormánytisztviselői Döntőbizottságot, amely még a munkaügyi bíróság előtt fogja vizsgálni a felmentéseket és a panaszokat, ami mondjuk nem kifejezetten a bürokrácia csökkentése felé mutat.

- Egy kormányzati szerv fogja megmondani, hogy egy kormányzati alkalmazottnak igaza van-e, vagy sem?

- Erre szokták mondani, hogy megmondalak téged saját magadnak. Egy vicc az egész, ami csak arra jó, hogy még jobban elhúzzák a jogorvoslati időt, amely ugye eddig is évekbe telt.

- Mennyire függ ez össze azzal, hogy a Széll Kálmán Tervben leírtak szerint a kormány a közszféra jelentős leépítését tervezi, amely várhatóan 25-30 ezer fő elbocsátásával fog járni?

- Az a céljuk, hogy olyan szintű kiszolgáltatottságot teremtsenek a közalkalmazottaknál és köztisztviselőknél, hogy ezt gond nélkül meg lehessen tenni. A két hónapos felmentési időt is azért hozták be, hogy mindez ne kerüljön sokba. Abba meg nem gondolnak bele, hogy ezek az emberek hova fognak menni, hiszen mindenhol leépítések vannak, és ha valaki húsz éve már a közszférában dolgozik, az semmi mást nem tud már csinálni, mint amit ott megtanult és begyakorolt.

- A kormány a parlamenti vitában azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy „melegedő embereket” akar védeni, utalva arra - amiben egyébként van igazság -, hogy a közalkalmazotti rendszerben a túlburjánzott bürokrácia miatt vannak olyan lerakatok, ahol érdemi munkavégzés nem, vagy csak alig folyik. Várható-e valami féle átstrukturálás, vagy fűnyíróelv-szerűen mindenhonnan le kell majd faragni x százalékot?

Ez egy jó kérdés, mivel a közszférában valóban rossz az elosztás: vannak olyan területek, ahol nagyon kevés ember van nagyon sok munkára, és vannak a tipikus, „kávézgatunk, jól elvagyunk az irodában” munkakörök. De erre nem az a megoldás, hogy rohamléptékben mindenhonnan kirugdosunk meg tisztogatunk, hanem először a közigazgatást, a bürokratikus folyamatokat kell ésszerűsíteni, aztán megvizsgálni, hogy ennek kapcsán kit hova lehet áthelyezni, ez pedig egy átgondolt folyamat kellene, hogy legyen. Például a nyugdíjasok helyére nem veszek fel új dolgozót, ha pedig tényleg el kell bocsátani, akkor azt úgy teszem, hogy képzéssel biztosítom számára a piacképes tudást. Ezek az emberek jogosan várnak el - ha már felvállalták, hogy szolgálják az államot - némi gondoskodást, sok mást ugyanis nem kaptak cserébe. Röviden összefoglalva: a hatékonyságnöveléssel mi is egyetértünk, csak annak módjával nem, ez az elefánt a porcelánboltban stílus.

- A közszférából elbocsátottak egy részét elvileg - megfelelő gazdasági és foglalkoztatási környezet esetén - a versenyszféra felszívhatná.

- Vagy ha a leépítések mellé legalább átképzéseket szerveznének. Így viszont abszolút piacképtelen tudással tesznek majd utcára embereket, akik legfeljebb takarítónőnek mehetnek majd el, vagy már oda se, mert ott is túlkínálat van. Ami az izgalmas, hogy ezt a kiszolgáltatottságot a versenyszférába is át akarják ültetni.

- Hogyan?

- A féléves próbaidő bevezetésével. Megpróbálják elmagyarázni, hogy ez mennyire jó, mert így a munkavállaló is könnyebben tud váltani, de hát a munkavállaló nem akar váltani, örül, ha van munkája. Ez arra lesz jó, hogy fél évente, kötelezettségek és költségek nélkül bárkit utcára lehessen tenni. Ez leginkább a multiknak fog kedvezni az emberek agyonhajtása és az ebből fakadó nagy fluktuáció miatt. Megtehetik, mivel munkahely nincs, és rabszolgabérekért lehet dolgoztatni az embereket. És akkor még nem beszéltünk a Széll Kálmán Tervben meglebegtetett 5 és fél napos munkahétről, illetve a képesítési követelmények csökkentéséről, amivel a minimálbér és a garantált bérminimum közötti különbözetet kívánják megspórolni a munkáltató részére. Ha eddig rabszolgák voltunk, akkor ezen túl az állat kategóriába esünk majd - ha ezt tényleg meg fogják csinálni.

- Térjünk át az utóbbi hetekben reflektorfénybe került rendvédelmi szervek ügyére! Ők milyen jogsérelmekre hivatkoznak?

- Náluk is az a helyzet, hogy például a tűzoltók havi 80-100 ezer forintért kockáztatják az életüket napi szinten, miközben mindent elvettek már tőlük, amit lehetett. A rendvédelmi szervek dolgozóinak összesen 26 alapvető állampolgári jogról kell lemondaniuk (például nem vállalhatnak másodállásokat, közéleti szerepet), illetve be kell vállalniuk olyan többletterheket, mint például a 24 órás műszak. Mindezért cserébe a röhejesen alacsony fizetés mellé bizonyos juttatásokra jogosultak, amelyeket az utóbbi években sorra elvettek tőlük, az utolsó csepp a pohárban a korkedvezményes nyugdíj elvonása volt. A kompenzáció lényege, hogy a szféra ne a „selejt” végső menedéke legyen, hanem próbáljon minőségi munkaerőt vonzani. Most a kormány arra készül, hogy ezt a kedvezményt egységesen mindenkitől megvonja. Képzeljünk el egy szerződést, amelyben az egyik fél teljesíti a rá eső részt, ledolgozott 20-25 évet úgy, hogy kétnaponta oltott tüzet, vagy kapart ki hullákat a kocsiból, fizikailag és idegileg is kimerült, és most azt mondják neki, hogy: Nem! Húzzál még rá 10-15 évet, és dolgozz 65 éves korodig!

- Az emberek egy része azt sérelmezi, hogy miközben ők 60-65 éves korukig robotolnak, vannak rendőrök, akik 38-40 évesen mennek nyugdíjba, hogy aztán egy őrző-védő cégnél - nyugdíj mellett - tovább dolgozzanak.

- Ez a kormány álságos, manipulatív kommunikációja. Erre csak az 1996 előtt felszerelteknek volt lehetősége 1999-2008 között, a kormányzati átszervezések idején, amikor pénzügyi okok miatt mindent mindennel összevontak (például a határőrséget a rendőrséggel). Amikor ugyanis az egyik szervezet becsődölt, akkor azt összevonták egy olyannal, ahol még valami volt, és a kettő együtt még eldöcögött. További spórolás csak az állomány csökkentésével volt lehetséges, 40 éves határőröket pedig nyilván nem lehetett egyik napról a másikra utcára tenni, ezért ezeknek az embereknek felkínálták a lehetőséget, hogy korábban menjenek nyugdíjba. Ha 38 évesen szűnt meg a munkakörük, akkor 38 évesen. De ez egy kormányzatilag támogatott, törvényes dolog volt, mivel nyilván rossz üzenete lett volna annak a szlogennek, hogy: „Gyere hozzánk rendőrnek, katonának, határőrnek, aztán egyik pillanatról a másikra utcára teszünk”. Az vesse az első követ, aki hasonló helyzetben nem élt volna a lehetőséggel, hanem családját teljes létbizonytalanságba sodorta volna a társadalmi igazságosság miatti lelkiismeret-furdalására hivatkozva. A magyar társadalom igazságosságérzetét szerintem nem ez bántja, hanem a mindent behálózó korrupció, amely főleg az „egészségügyi okokból” idejekorán nyugdíjazottaknál volt jelentős.

- Pontosan mennyi korkedvezményben részesülnek a rendvédelmi dolgozók?

- A mindenkori öregkori nyugdíjhoz képest - amely jelenleg 62 év - összesen 5 év kedvezményük van, azaz fő szabály szerint 57 évesen mehetnek nyugdíjba. Ez alól kivételt képeznek bizonyos szakmák, melyeknek veszélyességi szorzójuk van, a tűzoltóknál például 1.2-szeres, ami azt jelenti, hogy aki 20 évet dolgozott, az 24 évnek számít, így általában 50 éves koruk körül nyílik lehetőségük nyugdíjba menni.

- Nyilván senki sem akar olyan országban élni, ahol 60 éves tűzoltónak kell berohannia az égő épületbe, vagy hasonló korú rendőrökkel üldöztetnének betörőket. Az adminisztratív munkakörbe áthelyezés nem lehet áthidaló megoldás?

- Két probléma van ezzel. Egyrészt nehezen elvárható egy embertől, hogy 50 éves kora körül teljesen új szakmát tanuljon ki, és mondjuk vonulós tűzoltóból bérszámfejtő legyen, vagy a kilépjen a versenyszektorba pályakezdő autószerelőként. Másrészt nincs is annyi betöltendő munkakör, ha pedig szociális alapon akarunk kamu munkahelyeket kreálni, akkor ugyanott vagyunk. Ha bárki őszintén belegondol, ezek nem reális alternatívák.

- Mit kell tudni a tűzoltók sokat emlegetett túlóra ki nem fizetéseinek hátteréről?

- A tűzoltók általában 24-48-as bontásban dolgoznak, vagyis egy héten 52-56 órát az átlagos 40 helyett. Az Unió hozott egy olyan rendeletet, hogy 48 óránál többet nem lehet dolgozni egy héten, ennek ellenére a tűzoltók éveken keresztül továbbra is 50 óra felett teljesítettek egy héten, így amikor jöttek a megszorítások, elkezdték - jogosan - követelni a túlóra munkájuk kifizetését. A Gyurcsány-kormánnyal szemben perre is vitték az ügyet, a Legfelsőbb Bíróság pedig megállapította, hogy a követelésük jogos, és azt ki kell fizetni. Ez persze azóta sem történt meg, az állam pedig áttolta a felelősséget az önkormányzatokra, ők azonban csak az állami keretet tudják tovább utalni. Pintér Sándor azt hazudta, hogy megkezdték a kifizetéseket, ezt azonban csak az állami tűzoltókra értette, akik elenyésző számban teljesítenek szolgálatot a parlamentben és a reptéren, mindenki más önkormányzati foglalkoztatásban áll. Nekik sajnos előbb-utóbb nem marad más lehetőségük, mint inkasszót tetetni az önkormányzatokra, mert a tűzoltók nagy részének adósságokban úszik az otthona. A kérdés csak az, hogy ezt a csőd szélén álló, eladósodott önkormányzatok honnan fogják elvenni? Nem fizetik ki a pedagógusokat vagy a közintézmények rezsiszámláját?

- Ha már az önkormányzatoknál járunk, a Jobbik a közmunkaprogram átalakítását is többször bírálta.

- Igen, mégpedig azért, mert elhibázottnak tartjuk azt a lépést, hogy a közmunkát szétaprózzák: pár hónapos időtartamra, részmunkaidőben lehet az embereket foglalkoztatni, és nagyon kevés főállású helyet hagytak. Eddig ugye nyolc órában lehetett foglalkoztatni munkanélkülieket, és azokon a helyeken, ahol nem volt túl sok cigány, kialakult egy viszonylag jól működő rendszer, ahol a munkanélküliség miatt rossz szociális helyzetben lévő emberek valamilyen szintű megélhetésre találtak. Jó volt az önkormányzatnak és az embereknek is, sok helyen a végső lehetőség volt a lakosság nagy részének. A kormányzat erre nevelő célzattal kitalálta az elaprózó rendszert, mondván vissza kell szoktatni az embereket a munkába, de hát ha nincsen munkalehetőség, akkor nincs hova visszaszoktatni őket. Szétverték a közmunkaprogramot, kilencven napra csökkentették a munkanélküli segélyt, a vidéki emberek pedig felhagynak a gazdálkodással, mert a cigányok mindenüket ellopják, és innentől kezdve bezárul a kör. Statisztikai szempontból persze érthető az évi két hónapos közmunka, mivel így nagymértékben meg fog ugrani papíron a foglalkoztatottak száma.

- A kormány a költségvetési hiánnyal magyarázza a megszorításokat.

- Nekem senki ne mondja, hogy a költségvetési hiány a 30 évet leszolgált, 50 évesen nyugdíjba ment rendőrök miatt van! Akkor nézzük már meg inkább a szociális hálót, hogy ott milyen visszaélések vannak! Először spóroljunk azokon, akik valóban az államon élősködnek!

Bencsik János

barikad.hu