Itt az eurózóna vége?

Cikk Front kép - 280x185: 

Egyes elemzőirodák egyenesen a recesszióba fordulásról írnak, amelyről kifejezetten a  déli országok krízise, valamint a nem túl sarkos uniós pénzügyi és gazdasági politika tehet. Mindeközben Görögország csődje körül egyre több a kérdőjel, hol a valutaunióból való kilépésről, hol az államadósság egy részének vissza nem fizetéséről szólnak a sajtóhírek.

Az idén nyári visszaesés egyelőre úgy tűnik, nem átmeneti, s mélyebb okai vannak, mint azt előre gondolta a legtöbb elemző. A görög programot a legtöbben hamvába holt próbálkozásnak tekintik, az olasz megszorítások „jótékony hatása” nem más, minthogy az ország a gazdasági recesszióba süllyedhet.

Recesszió recesszió hátán

Miközben az elemzők egymást túllicitálva igyekeznek a gazdasági növekedés fontosságát kihangsúlyozni, a világ mintha pontosan az ellenkező utat járná. Az IMF legfrissebb, félévente megjelenő kiadványában kevés az optimizmusra okot adó adat. A globális gazdasági növekedési ütemet 4,3-ról 4 százalékra csökkentette a Valutaalap. A jelenség oka: az USA és Európa. A növekedési kilátásokat alaposan megkurtítva az atlanti térség könnyen recesszióba fordulhat, különösen akkor, ha nem sikerül a piacok bizalmát visszanyerni. A növekedési lehetőségeket ráadásul alaposan visszavetheti, hogy az USA még egy jelentős kiadáscsökkentés előtt áll, hiszen a óriási költségvetési hiányt már mindenképp csökkenteni kell. A feltörekvő piacok terén a legfőbb gondot a nyersanyagárak megugrása jelenti, Kínában a gyengélkedő külső keresletre hívják fel a figyelmet.

A Financial Times cikkírója úgy látja, Európának nincs fontosabb feladata a gazdaság újraindításánál, minden intézkedésnek ebbe az irányba kell mutatnia, amiben a legnagyobb szerepe természetesen az Európai Központi Banknak van, melynek most – mivel az inflációs várakozások jelentősen csökkentek – végre visszavághatja a kamatot. Elemzői körökben egyre népszerűbb javaslat, hogy a fiskális politika terén vissza kell térni a megszorítások nélküli, mondhatni semleges pozícióba, nagyobb teret engedve a gazdasági ösztönzőknek (ennek homlokegyenest ellentmondó gazdaságpolitika az ütemtelen és rendkívül rossz szerkezetű Matolcsy csomag).

Európa – megoldások nélkül

A visszaesés egész Európát sújtja, miközben a dél- illetve kelet-európai országok betegsége erősen fertőző, így terjed észak és nyugat felé. Az erősen exportorientált és gyenge belső fogyasztással rendelkező régiók a német gazdasági növekedés lassulásával komoly motort vesztenek el, így a jövőre várható adatokat is módosítani kellett, természetesen negatív irányba. Miközben az elemzőirodák az összes régióbeli ország kilátásait rontották, a valutauniós adósságválság terjedésére hívták fel a figyelmet.

Nem jó, csak nincs más

Egyelőre kevés esélyt látnak az elemzők a valutaunió felbomlására, ám ennek nem a belső ereje, inkább a felbomlásával járó hatalmas pénzügyi és politikai veszteség, legfőképp pedig az ezzel járó óriási költség az oka. Az unió számára veszélyes precedenst jelenthet a görög kiesés, így egyelőre (értsd: heteken belül) erre nincs esély. A kilépés következménye lehet, hogy a befektetők a többi, adósságválságban érintett valutauniós országból is elkezdik kivonni a tőkét, így „ösztönözve” őket a eurózónából való kilépésre.

Az euróválság egyik következménye lehet ugyanakkor – ez az erősen optimista verzió – hogy az európai – euróövezeti és azon kívüli – országok jóval szorosabb pénzügyi felügyeletet és szabályozó rendszereket hoznak létre. Eszerint a verzió szerint az országok lemondanak a pénzügyi  szuverenitás egy részéről, ami már önmagában is merész elgondolás, ám a jelenlegi politikai helyzetben ez a forgatókönyv a legkevésbé valószínű. Érdekes közvélemény-kutatásként értelmezhető, hogy a Barclays Capital, a londoni üzleti központ egyik legnagyobb befektetési bankcsoportja által megkérdezett befektetők 24 százaléka már úgy gondolja, hogy fel fog bomlani a valutaunió. Még borúlátóbb az Economist Intelligence Unit gazdaság-elemző iroda elemzése, mely már 40 százalékos esélyt ad az euróövezet felbomlására, igaz, a mérleg másik serpenyőjébe az Európai Egyesült Államok megalakítása került. Az előbbi megvalósulása az iroda szerint vagy a déli országok vagy Németország kilépésével valósulhat meg. Az euróövezet beszűkülése az EU központi részébe már jóval valószínűbb lehetőség. Eszerint Görögország elsőként fogja otthagyni az euróövezetet.

Utóbbi ország körül azonban egyre zavarosabb a helyzet. Hol a valutaunióból való kilépésről szóló népszavazást szellőztetik meg, hol pedig az államadósság egy részének vissza nem fizetéséről szólnak a görög források, ennek még az sem mond ellen, ha a görög pénzügyminisztérium minden létező fórumon tagadja, hogy ne fizetnék vissza a teljes államadósságot. Mindenesetre sokat elárul az unió hozzáállásáról, hogy Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa csütörökön még úgy vélte, nem fogják megengedni, hogy a görögök kontrollálatlan államcsődöt jelentsenek be és kilépjenek az valutazónából, ugyanakkor azt nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a görögök előre egyeztetett csőddel haladjanak tovább.

A valutaunió bomlása mellett ambivalens módon esetenként még szóba kerül a bővítés is, ezt – ha lehet egyáltalán komolyan venni – legelőbb 2019-re jósolják Magyarország és Lengyelország belépésével.

Felosztás vagy felbomlás

A Fitch elemzésében különbséget tesz aközött, hogy erős, vagy épp gyenge ország lép ki az övezetből. Ha Görögország, vagy a PIGS (tehát: Portugália, Írország, Görögország és Spanyolorszá) többi országa járna így, akkor az állam és bankrendszer törlesztés-képtelenné válása és a külső finanszírozási lehetőségek beszűkülése, vagy épp teljes leállása valósulna meg. Az adminisztratív fékek, mint az új devizára való átállás, a gazdaságban ennek következtében bekövetkező sokk hatásai pedig tovább rontják az adott ország gazdaságának és pénzügyi rendszerének újraindítását. Ebben a helyzetben azonban az euróövezetben maradó országok lépéselőnybe kerülnek. Külön kérdésként ott marad, mit akar az euróövezet egyelőre egyetlen erős motorja: Németország.

Amennyiben erős, hitelező tagállam távozna, annak valutája valószínűleg azonnal erősödne az euróhoz képest, és a hasonló pénzügyi átállás okozta nehézségek mellett még ez is nagyban korlátozná a gazdaság újraélesztését – véli a Fitch.

Bazsó Bálint