Szegedi nem csak a falfirkáktól tisztítaná meg Budapestet: (fotó: kuruc.info)A IX. kerületben január 11-én lesz időközi választás, mivel az ottani SZDSZ-es képviselő visszaadta a mandátumát. Ahogy az már lenni szokott, a voksolást megelőző kopogtatócédula-gyűjtés a két nagy párton kívül komoly próbatételt jelent mindenkinek. Nem beszélve az egyre hidegebb novemberi időjárásról, a különösen nehéznek mondható ferencvárosi területről, valamint a Fidesz és az MSZP által is gyakorolt letaroló gyűjtési stratégiáról. A nehézségek azonban nem vették el a kedvét az indulóknak. A négy parlamenti párton – Fidesz, MSZP, MDF, SZDSZ – kívül sok más induló is akad. Ami számunkra fontos és egyben elkeserítő, hogy csak a nemzeti radikális jelöltek száma öt.

A legesélyesebb közülük – aki akár meglepetést okozhat és a nyilatkozatai alapján erre is készül – Szegedi Csanád, a Jobbik jelöltje. A párt alelnöke múlt héten a MOM Parkban Morvai Krisztina és Vona Gábor országjárásának budapesti állomásán mutatkozott be a hallgatóságnak. Szegedi nagyszerű szónok, fiatal, ambiciózus politikus, akinek lendülete és a Jobbik feltörőben lévő támogatottsága jó elegye lehet a sikeres szereplésnek. A kerületben egyébként november 20-án 18 órakor a Ferencvárosi Művelődési Házban (Budapest IX. kerület, Haller utca 27.) Szegedi Csanád Vona Gáborral tart kampányrendezvényt, amelyen a jelölt bővebben ismerteti programját.

A Jobbik számára különösen fontos a megmérettetés, hiszen gőzerővel készül a párt a 2009-es EP-, valamint a legkésőbb 2010-ben sorra kerülő országgyűlési választásokra. A közvélemény-kutatások a pártot stabilan mérik 2%-on, amely – ismerve a nemzeti pártokkal szembeni alulbecsléseket, valamint a rejtőzködő szavazók jelenségét – elég biztatónak tűnik. Szegedi arra is alapozhat, hogy a nemzeti radikális szimpatizánsok közismerten tudatos szavazók, akik tűzön-vízen át elmennek szavazni, tehát nem érinti őket a szavazói hajlandóság társadalmi fluktuációja. A mérleg negatív serpenyőjében található viszont a nem túl szerencsés januári eleji időpont, az inkább baloldalinak számító választókerület, végül a nemzeti jelöltek burjánzása.

Itt van elsőként a haldokló MIÉP, amely Agárdi László színművésszel próbál életjeleket adni magáról, de az elmúlt hat év parlamenten kívüli tevékenysége – vagy inkább henyélése – szellemileg és szervezetileg is teljesen leépítette a pártot. Csurka István nem csak papírra képes drámát írni, hanem az életben is. A pártelnök-író ugyanis a MIÉP megalkotója és felvirágoztatója volt, de egyben ő a leépülés és a lassú agónia legfőbb felelőse is. Egy felelős politikus már régen átadta volna a helyét, ő azonban együtt akar elsüllyedni azzal a hajóval, amelyet a rossz nyelvek ironikusan már csak a Magyar Igazság és Élet Társa névvel illetnek.

Indul még a MIÉP-ből utolsó csatlósként kiváltak pártja, a Zsinka László, ex-főpolgármester-jelölt által gründolt Társadalmi Igazságosság Párt is. Zsinkáék a MIÉP egykori budapesti elnökét, Szabó Istvánt indítják jelöltként. A néhány tagból álló törpepártnak a célja csupán alkupozíciója növelése lehet, amelyet majd egy nagyobb pártnál bocsátanának árúba egy későbbi választáson. Polgár „Tomcat” Tamás a Zöld Párt színeiben indul, amely igen elgondolkodtató, hiszen botrányhősöket ritkán szokták liberális pártok jelöltté választani. A blogger ezzel az indulással végleg kiírta magát a nemzeti oldalról. Szóra sem érdemes indulónak számít a teljesen ismeretlen Balogh Béla, akiről szerkesztőségünk csak annyit tudott meg, hogy valamikor Érden lakott és hogy a Kossuth téren tüntetett 2006 őszén.

A jelöltek többsége számára már a kopogtatócédula összegyűjtése is komoly problémát jelenthet. Ha a fenti csoportból a Jobbikon kívül valakinek még sikerülne betakarítani a 750 ajánlószelvényt, az felettébb meglepő lenne. Mindenesetre az elmúlt két hónap során a nemzeti oldalon tapasztalt – sokak szerint titkosszolgálati módszerekkel elért – zavar elgondolkodtatja az embert. Most, amikor a nemzeti oldalnak egységet kellene mutatnia, és amikor valójában egységes is – hiszen a Jobbik-Gárda tengely körül gyülekező erőkoncentrációnak nincs alternatívája –, hogyan lesz nagy hirtelenjében egyszerre öt nemzeti jelölt? Csak remélni tudjuk, hogy a ferencvárosi, nemzetben gondolkodó szavazók átlátják a választás tétjét, és nem pazarolják el sem a kopogtatócéduláikat, sem a szavazataikat értelmetlenül.

barikád.hu