Gusztustalan, szánalmas és gyermeteg. Ezzel lehetne jellemezni a Népszabadságos újságíró cikkét, melyben gyalázatosan betámadja a nemzeti kézilabda csapatot, a Hunnia KSK-t. Vajon mi zavarhatja a kedves firkászt? Az Árpádsáv, a rovásírás vagy a magyarságtudat, mellyel ő soha nem rendelkezhet? Csak azért is Hajrá Hunnia! Az ocsmányság kommentár nélkül...

Utoljára a szocializmusban léteztek Magyarországon párthoz, más politikai szervezetekhez tartozó sportegyesületek. Az Újpesti Dózsa a belügyé volt, a Honvéd a néphadseregé, a földművelésügy a Ferencvárosnak adott kenyeret, a Vasas pedig büszkén viselte a Kádár csapata minősítést. Utóbb, már 1998-at követően a vidékfejlesztési minisztérium állt be átmenetileg az FTC mögé, vagy inkább elé azóta is Torgyán József néz le a 2000-ben bajnok női kézilabdások tablójának legtetejéről, balján Szabadi Bélával.

Amúgy a rendszerváltás utáni politika, eltekintve néhány pártelnöki „nyaksálas” meccslátogatástól, békén hagyta a sportot, és az egyesületek vezetői sem igyekeztek a külvilág elé tárni ideológiai hovatartozásukat.

Mostanáig. Történt ugyanis, hogy június utolsó napján a cégbíróság bejegyezte a Hunnia Kézilabda Sport Kft.-t, a cég pedig még aznap nevezte kézilabda csapatát a női első osztályú bajnokság 2009-2010-es idényére.

A Hunniának két szerelése van. Az egyik fekete, mint a Gárda egyenruhája, a másik piros-fehér csíkos, máshogy nézve: Árpádsávos. Címerükben piros-fehér-zöld a labda, alatta rovásírás hirdeti, hogy ők az ÚJ ERŐ.

A Hunnia Kft.-n három tag osztozik. A Jobbik sportkabinetjét vezető, egykor a Ferencváros futballcsapata mellett szertároskodó Tömör-Tones Zsoltnak 45 százaléka van a vállalkozásban, éppen annyi, mint Miltényi Zoltánnak, aki a cég ügyvezetője is egyben, a maradék jutott az Óbudai Goldberger Sportegyesületnek.

A bajnokságban való indulás jogát ez utóbbi, az előző szezonban a másodosztályban bajnok Goldberger adta át az ifjú Hunniának.
És azért ez pikáns.

A Goldberger textilgyárat a Perec Belaf néven született, aztán II. József pressziójára Goldberger Ferencre németesített-magyarosított zsidó kereskedő alapította 1784-ben. Kezdetben csupán kékfestő műhely üzemelt a Lajos utcában, aztán hatvan év múltán olyan textilszövő gépet vásárolt az utód, Goldberger Sámuel, amellyel ellátta még a ’48as magyar honvédsereget is. S hogy a politika már akkoriban is produkált fordulatokat, arra bizonyíték, hogy Sámuel özvegye, Goldberger Erzsébet, valamint 16 gyermekük 1857-ben a „túloldaltól”, Ferenc Józseftől kaptak nemességet és címert.

Az már 1927-re esett, hogy az akkor a gyárat vezető Goldberger Leo pénzt és nevet adott a munkásai alapította Goldberger Sport Egyesületnek. Nincs helyünk végigvenni, milyen sikerek születtek, milyen viták, válások és összeborulások zajlottak a „Goliban” az indulás óta (akit ez érdekel, olvassa el Nádori Pál kiváló könyvét), mindenesetre tény: az idén januárban Miltényi Zoltán lett az egyesület elnöke. Az a Miltényi, aki a Hunniának is a vezetője, és aki vallja: „Mint magánszemély, nem áll tőlem távol a jobbikos identitás.” Goldbergertől alighanem távol állna.

Miltényi koraharmincas, fradista, volt tagja a futballszurkolókat az FTC vezetése előtt képviselő delegációnak, a B-középről.

Azt mondja, hálás Goldbergernek, „illetve az ő neve alatt futó csapatnak”, olyannyira, hogy a Goli címerállatát, az oroszlánt át is mentette a Hunnia pajzsára. Hogy az oroszlán a Magyar Gárdának is jelképe? Mázli.

A kézicsapat amúgy nem színmagyar, három ukrán lány is felnőtt kerettag, nem kárpátaljaiak. „Az átmeneti időszakban, amíg megerősödünk, van helyük nálunk, de hosszú távon magyaroknak akarunk munkát adni. Egyébként nincs játékos, aki nehezményezné az irányvonalat. A sportolónak az a dolga, hogy sportoljon.”

Miltényi szerint itt volt az ideje, hogy valaki a sportban is nyíltan vállalja világnézetét. De persze a Hunnia nem csupán felület az identitáshoz, hanem üzlet is. Az elnök profeszszionális marketinget tervez. „Hamarosan kész a webshopunk.” Árusítanak majd magyar pólókat, hunniás ajándéktárgyakat, nyilván lesz Turul, Trianon, Nagy-Magyarország, Árpádsáv. Tervezik, hogy nyereménytárgyakat sorsolnak a mérkőzések szünetében. Miltényi (aki sok VIP-ben megfordult, a közelmúltban a Bayern-Barcelona meccset, és az indianapolisi tenisztornát nézhette az elitből), azt is elleste valahol Nyugaton, hogy a két félidő között, ha vezet a csapat, féláron mérik majd a sört, nemcsak a VIP-eknek.

Szurkolóik már most vannak. „A fradisták és az újpestiek a miénkhez hasonló világnézetet képviselnek. Jelezték, szívesen választanak bennünket második csapatuknak. Nálunk egymásra találhatnak a mostanáig háborúzó ultrák.” A Hunniának már az első mecscsén rég látott tömeg, csaknem félezer ember ült a kibérelt Fáy utcai csarnokban.

Rend volt. És Miltényi ígéri: rend lesz a jövőben is. „Értek a szurkolók nyelvén, közülük való vagyok. Kezelhetőek ők rendezői gárdával, és személyes meggyőzéssel.”

Hallani, tiltakoztak néhányan a többi NB I-es csapattól, hogy a szövetség miért ereszti be „hivatalosan” is a radikális jobboldalt a bajnokságba. A válasz az volt, hogy csak azt vizsgálhatják, a jelentkezők rendelkeznek-e az indulás feltételeivel. A Hunnia rendelkezett.
És eztán is mindenkire ugyanazok a szabályok érvényesek. Ahol balhé lesz, akár verekedés, akár petárdázás, akár „megy a vonat Aushwitzba”, ígérik, odavág a szövetség.

De mi lesz a Goldbergerrel? Egyelőre életben hagyták. Igaz, jelenleg egyetlen játékosa sincs az egyesületnek, „csupán” egy kunfehértói edzőtábora, ami Miltényi szerint három-négymilliót ér, más szerint tizet. Van viszont az előző ügyvezető által felhalmozott, Miltényi által öt-hatmillióra becsült tartozás, amit akkor fizet majd ki az egyesület, ha lesz szponzor. Ha nem lesz, vélhetően lehúzza a rolót a Goli.

Elvileg persze fizetni kéne, hiszen a bajnokságban csak az indulhat, így az indulás jogát is csak az adhatja át, akinek nincs tartozása. De van itt egy kiskapu, hagyjuk most, ki nyitotta ki, és kinek, egy biztos, nyitva maradt: a sporttörvény kimondja, egyszer az életben minden egyesület átalakulhat gazdasági társasággá úgy, hogy a régi sarat nem viszi magával. „Éltünk a törvény adta jogunkkal” – mondja Miltényi.

Pedig öt-hatmillió nem nagy pénz az amúgy 75-80 milliós évi költségvetéssel dolgozó csapatnál. Pláne, ha jön az a szponzor. Akkor utánpótlást nevelne a Goli. „És ha jól sáfárkodunk – morfondírozik az elnök –, pár év múlva, a játékosok eladásából akár nyereséges is lehet a cég.”

Megkérdezzük Miltényit, miért nem tartotta meg Goldberger nevet, minek a Hunnia? „Hát, disszonáns lenne.”

A Népszabadság cikkéhez ITT lehet hozzászólni.

FRISSÍTÉS - A Hunnia hivatalos közleménye:

Reagálás a Népszabadságban megjelent, és azóta számos más médium által átvett cikkre

Ezúton szeretnénk minden kedves érdeklődőnek a figyelmét néhány apróságra felhívni a Népszabadságban (fentebb -szerk) közölt cikkel kapcsolatosan.

Ahogy azt az interjú során Nagy Józsefnek is elmondtam, felettébb furcsának tartom, hogy egy kézilabda csapat kapcsán kizárólag olyan kérdések merülnek fel, hogy mi módon lehet- vagy lehetne összefüggésbe hozni a csapatunkat bármilyen politikai párttal vagy szervezettel...

Sem a játékosainkkal, sem a csapat edzőjével, sem pedig a bajnokságban való szereplésünkkel kapcsolatban nem merült fel egyetlen kérdés sem az egy órán keresztül tartó interjú alatt! Pedig nagyon fontosnak tartjuk elmondani, hogy egy kiváló csapatot sikerült verbuválni, és a vezető edzőnk Varga Márta személye garanciát jelent számunkra, hogy a csapatunk hozni fogja az elvárt eredményeket!

Ezúton szeretném minden kedves érdeklődőnek felhívni a szíves figyelmét, hogy NEM áll a csapatunk mögött egyetlen politikai párt és szervezet sem!

Nem kértünk, és nem kaptunk egyetlen politikai párttól sem semmilyen anyagi támogatást!

A csapatunk mezének színe piros alapon fehér csíkok a váll magasságában, valamint a második mezgarnitúrája a csapatnak fekete alapon fehér csíkok.

Amennyiben a fent látható szerelések bármelyike bárkiben félelmet kelt, az rendkívül sajnálatos számunkra! Szomorú volna abba belegondolni, hogy milyen félelemben élhettek akkor az alábbi csapatok ellenfelei, akik hasonló színösszeállítást használnak. (Arsenal, Manchester, Juventus, Bayern München, Liverpool, ....)

Furcsálltam a cikk kapcsán azt is, hogy valamilyen oknál fogva, még véletlenül sem került említés a cikkben arról, hogy a csapatunk a hétvégén a Kiskunhalas kézilabdacsapatát fogadta és sikeresen legyőztük őket 23-17-re.

Beszélgetésünk alkalmával elhangzott az is, hogy természetesen nagyon számítunk a nálunk játszó 3 ukrán lány szereplésére a jövőben is! Eszünk ágában nincs őket elküldeni, vagy bármilyen módon megválni tőlük! Nagyon szeretjük őket és számítunk a játékukra, még nagyon sokáig, ha ők is így akarják! (De ugyebár ezek az információk nehezen lettek volna összeegyeztethetőek azzal az eszmefuttatással, amit a cikk írója a nagyrabecsült olvasóközönségével tudatni kívánt!)

Önmagában nem is furcsállom, hogy a megbeszéltekkel ellentétben a Szerkesztő Úr nem küldte át végül a megjelenésre kerülő cikket jóváhagyásra. Úgy tűnik mindez nem volt annyira fontos, mint az, hogy a szavaimat olyan szövegkörnyezetbe helyezzék és olyan kontextusban mutassák be, hogy azt a látszatot kelthessék, miszerint a csapatunk és annak vezetősége elvakult, nacionalista, irredenta és miegymás!

Ha bármely olvasónk a honlapon, vagy bármely hivatalos vagy nem hivatalos közleményünkben utalásokat vél felfedezni a Jobbik, a Fidesz, az MSZP vagy az SZDSZ-el való kapcsolatunkra, úgy azt kérem feltétlenül jelezze számunkra!

Úgy gondolom, hogy a teljesség igényéhez a fenti információk is úgyanúgy hozzátartoznak.

Ha bármilyen kérdés felmerülne a csapattal kapcsolatosan, akkor az info@hunniakezilabda.hu email címen állunk szíves rendelkezésre!

Miltényi Zoltán

nol.hu - hunniakezilabda - barikád.hu