Fájdalmasan gyönyörű, gyötrelmesen szép magyarnak lenni. Ezt talán senki nem öntötte még szebben dalba, mint a Credo együttes. Nem is csoda, hiszen onnan jöttek, ahol az elmúlt kilencven évben a legnehezebb volt e nemzet fiának/lányának lenni, ahol a legsósabbak a könnyek, ahol a legárvább a magyarság - és ahol mégis a legritkább a panaszszó: Kárpátaljáról.

A Credo sem önsirató ódákat zeng, zenéjük mentes minden szentimentális nemzet-temetéstől. Néhol szomorkás, néhol meditatív dallamaik - melyeket az elmúlt évszázadok és a kortárs magyar irodalom legszebb verseire írnak - sokkal inkább szólnak a türelmes kitartásról, a csendes büszkeségről, amely mindmáig megtartotta a meghurcolt és megtizedelt magyarságot az Ung és a Latorca mentén.

A Credo Verséneklő Együttes 1993-ban alakult az ungvári Közművelődési Szakközépiskola diákjaiból. Az iskola egykori tanára, Ivaskovics József zeneszerző álmodta meg az együttest és találta ki azt a stílust, amelyet a mai napig képviselnek.

Február 7-én, vasárnap délután öttől az újpesti Ady Endre Művelődési Központban a kerületi Jobbik szervezésében megrendezésére kerülő koncerten ismét átélhetjük a léleknemesítő csodát, hogy utána újult erővel folytathassuk a hétköznapok emberőrlő küzdelmeit.

A belépés díjtalan, CD-k helyi vásárlására lesz lehetőség, ill. az együttes az utazási és egyéb költségekhez szívesen vesz anyagi támogatást is.

Balogh Gábor