Gyalázat, hogy a népbutítás mára az oktatási intézményeknek is feladatuk lett. Tudatosan verik szét, teszik tönkre az oktatás, a szakképzés bevált szerkezetét. A tananyagokat folyamatosan manipulálják. A tankönyvpiacon is kaotikus a helyzet. A jelenlegi kormány magukra hagyja a szakképzési intézmények fenntartóit, az állam kivonul a szakképzés fenntartásából, ezzel önfenntartásra kényszeríti a szakképzési intézményeket. Ez akkor lenne elfogadható, ha az önállóvá válás feltételei megvolnának. A lelakott iskolák, az elöregedett berendezések, a használhatatlan technikák, a szaktantermek és a szakműhelyek hiánya, a tanárok kritikán aluli bérezése a felszámolást szolgálja.

Járom az országot, követem a Jobbik fórumait, erőm szerint segítem azt, figyelem az előadót, a hallgatót. Egyre bizakodóbb vagyok, hitem erősödik. Nagyon is földön járó vagyok, kutatom hitem eredetét. Megdöbbent az a közös hang amelyen a felkészült előadó és a legegyszerűbb hallgató is megszólal. Honnan a közös világlátás, honnan a kristálytiszta szellem, honnan a töretlen tenni akarás, elszántság? Hol és mikor született a törhetetlen hazaszeretet, a föld, a munka tisztelete? Hol és melyik az a gén, amely szinte egy időben támasztotta fel magyarságunk százezreiben a több ezer éves kódolt üzenetet, őshazánk szeretetét, nemzeti öntudatunkat, világformáló tudásunkat.

A kormányzásra készülő Fidesz Magyar Polgári Szövetség politikáját és programját bírálni mostanság egyesek szerint felér a hazaárulással, mi több, az orosz és muzulmán (sic!) érdekek kiszolgálásával. Jelen írásunkban igyekszünk a Liberális Internacionálé egykori oszlopos pártját, a Trianon-megemlékezésről egykor látványosan kivonuló, a KDNP-seket "térdre, csuhások!" beordibálással provokáló polgári ellenzéket nem kritizálni, ám ezúttal közvetlen utánpótlásukat, "ificsapatukat" a leendő polgári értelmiséget, a külpolitikai zsenikkel is teletűzdelt Fidelitast vesszük górcső alá.

Növekedő cigány népesség, elszabaduló iskolai erőszak, romló színvonal, pedagógusok tehetetlensége – ez jellemzi ma a hazai oktatást. A gépezet beindult: áttörni a hallgatás falát, a problémát felismerni, és gyógyítani. Ez ma a hazai oktatásügy egyik legfontosabb feladata. Új Epikurosz és magyar tanítványai kellenek, akik egészséges nemzetet teremtenek, s kezdik ezt ott, ahol a legfájóbb egyeseknek, de ahol a legmélyrehatóbb változtatásokra van szükség: a nevelésben és az oktatás terén.

A betiltott pulóverMai nap egy szokásos pulcsiban mentem be az iskolába. Sőt, direkt a Nagy-Magyarországosat vettem fel ugyanis ma volt az iskolai ünnepség ami ugye az 1848.-as szabadságharcról szól. Az osztályfőnök a plakát miatt beszélni akart velem. A beszélgetés végén hozzátette hogy nem járhatok többet ilyen ruhákba. Természetesen közöltem vele hogy sajnos ez nem fog menni és hogy továbbra is hordani fogom az összes olyan ruhát ami nekem tetszik.

A bábbá lett CsurkaA tegnapi nap folyamán (március 11-én) lakossági fórumot tartott a MIÉP Békéscsabán a FEK-ben. (Fegyveres Erők Klubja) Az est díszvendége maga a pártelnök Csurka István volt. A „nagy sikerű” lakossági fórumon kb. 13 fő vett részt. Az esemény egyébként említésre sem lenne méltó, de ha az ember összerakja a részleteket, tökéletesen látszik egy előre megkoreografált forgatókönyv.

Ahhoz képest, hogy milyen békés nép vagyunk, rengeteget harcoltunk. De hát már a régi rómaiak is tudták – ha valaki, hát ők igen -: aki békét akar, készüljön a háborúra. Kíváncsi lennék rá, amikor az első székely az első magyarral találkozott [...] szertartással vagy szertelenkedésekkel kezdődött ez a holtig tartó majdnem-azonosság.

Balog JánosNem ezen pártok szavazóival van a baj, hanem ezen pártok vezetőivel, akik saját választóikat megtévesztve, a háttérben gazdasági összefonódásaikat takargatva akarják az emberekkel elhitetni, hogy elszámoltatásra készülnek. Most komolyan: hogyan akarhat elszámoltatást a Fidesz, ha olyan törvényt szavaz meg az MSZP-vel karöltve, amely az elszámoltatás elé gördít nem kis akadályokat?

A címben szereplő számok akár egy olyan kosárlabda mérkőzés végeredményét is jelölhetnék, ahol egymástól, tudásban igencsak távol álló csapatok mérkőztek meg. A helyzet az, hogy nem is vagyunk olyan messze attól a mérkőzéstől.

Kérem, azzal ne is próbálkozzanak magyarázatként, hogy nem önök helyezték ki ezen, jogsértő plakátjaikat, mivel ez nem lenne életszerű, másrészt nem gondolhatja komolyan, hogy létezik olyan párt, akik az önök plakátjait legyártatja, és lelkesen ragasztja, ráadásul ugyanazon technikával, amellyel önök is kihelyezik.

Széles Gábor, a Fidesz bulldogjaMost, úgy látszik, a Fidesz-barátok a Jobbik pusztulását kívánják. Elrettentésül a cikk szerzője azt jósolja, hogy a parlamentbe jutva úgy meghatódnak majd az ott látott szépségeken, hogy mindjárt szétfoszlik híveikkel való szolidaritásuk, és szimpatizánsaikról végképp megfeledkeznek majd.

stefkaA Magyar Hírlapban március 9-én megjelent Vona Gábort lejáratni célzó cikk felért egy önvallomással. Méghozzá a lap tulajdonosának és bértollnokainak önvallomásával, mely bemutatja valódi arcukat: ilyenek vagyunk mi, Széles-tollnokok.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom alapszabályban tiltja a politikai álláshalmozást. A politika józan gondolkodást feltételezve egy szolgálat. A szó nemes értelmében. Teljes embert igényel, nem lehet félállásban tessék-lássék módjára végezni. Ezért a választóknak nem is kell tartani attól, hogy a Jobbik politikusai más hasonló pozíciókban tűnnek föl a jövőben. Magyarul a Nemzeti Párt nem engedi, hogy esetlegesen a parlamentbe bekerülő képviselői más titulusokat is betöltsenek.

Eljött az a nap, amikor szembesülhettem – szembesülhettünk – egy lakossági fórumon milyen mélységes mélyre tud süllyedni egy párt a hatalmának megőrzése érdekében. Megkísérlem kronológiai sorrendben leírni az eseményeket.

Stummer JánosNyílt levelet írt a Jobbikot "ifjúságellenesnek" nevező Lendvai Ildikóhoz Stummer János. A nemzeti párt ifjúságpolitikusa a veterán szocialista elnök asszony fejére olvassa az elmúlt két évtized fiatalokat ellehetetlenítő, kiszolgáltatott helyzetbe sodró kormányzati politikáját.

A Jobbik elnöke nem köt szövetséget az újságírókkal. Udvariatlan, erőszakos, mellébeszél, rendre utasít. Figyeljenek Vonára, és sürgősen tanulják meg mindazt, aminek hiányára a közelében elszenvedett kudarcaik figyelmeztetnek! – írja az eMasa kritikusa a Magyar Televízió reggeli műsorában történteket elemezve.

Azt a levelet, amit a szombati Magyar Hírlapban hozzánk intéztél, egész egyszerűen elintézhetném annyival is, hogy szánalmas, hogy egy ilyen tehetséges ember, mint Te, idáig süllyedt. Magyarul: egy szarházi vagy. De ezt pont azért nem értenéd, mert egy szarházi vagy. Úgyhogy részletezem.

Visszamondták Pörzse Sándor TV-szereplését! Részletek a cikk alján

Bohózatba illőnek is tekinthetnénk az országunkat irányító köztörvényes bűnözők igyekezetét a terrorizmus hazai létének bizonyítására, ha ennek ürügyén nem tartanának kegyetlen fogságban ártatlan embereket. Az adóoptimalizáló liba tolvaj utasítására intézkedő hatóságok még a Tanú című film Bástya elvtársánál is hazugabb és ostobább módon állítják elő és tárják a nyilvánosság elé hamis bizonyítékaikat. Ráadásul akadt egy televízió is, amely lelkes támogatást nyújtott a szatírába illő koncepciós eljárást kitervelő politikai alvilágnak.

Többször megesett velem, hogy fektemben egyszer csak meglepett valami delejes, bénító erő. Ahhoz hasonló, mint amikor a pók betekeri áldozatát, csak éppen kötél nélkül, minden nélkül, valami emberi képzeletet felülmúló erővel. Egyetlen sejtem nem volt, amely önálló
lehetett volna, a szemem csukva, akaratom, mint a zárlatos izzó, még vetett néhány szikrát, aztán elhamvadt az is világtalan, sötét tehetetlenségében.

Hirtelen aligha tudnám megmondani, melyik volt Bencsik András publicisztikai és közéleti karrierjének eddigi legnagyobb alakítása. Amikor 2002-ben polgárokról és proletárokról értekezett vezércikkében, eközben az akkori ATV-n futó Sajtóklubban kokárdaviselésre biztatta a Fideszeseket, netán amikor a Nemzeti Színház ugyancsak 2002-es bemutató előadását, melyből csupán a lényeg maradt ki liberális szájíz szerint ("Ember, küzdj, és bízva bízzál!") az "eklektika dícséretének" minősítette.