Félnek és rettegnek tőlünk. Kínjukban már a programunkból lopkodnak. Már az sem lepne meg, ha holnap Lendvai Ildikó és Kövér László közösen avatna Horthy Miklós szobrot. Miközben az ő oldalukon van a pénz, a média, a hatalom, a titkosszolgálatok, a fegyveres testületek, a nemzetközi támogatás, minden, mégis ők félnek. Hogy miért? Mert az igazság viszont a miénk.

Tisztelt Orbán Viktor Elnök Úr!

Engedje meg, hogy kampányuk színvonalából kiindulva félretegyek mindenféle naivitást, és Bayer Zsolt nyílt levele kapcsán ne a formába öntőnek, hanem személyesen Önnek, a tollba mondónak válaszoljak. Már csak azért is, mert engem a szüleim arra neveltek, hogy ha valakivel problémám van, azt ne másokon keresztül üzenjem meg, hanem vállaljam a véleményemet mindig, és mondjam azt az illető szemébe. Merthogy tisztességes magyar ember így intézi el a problémáit. Ön mégsem ezt tette. Nem semmibevétele ez még a saját szavazóinak is, elnök úr?

Sajnos a Jobbik szimpatizánsai ma az egzisztenciájukkal játszanak. Az elmúlt húsz év politikai harcai nyomán úgy alakult, hogy vagy MSZP-s, vagy fideszes intézmények vannak csak, s csak ilyen vezetők. Számukra a Jobbik közös ellenség. De híveinknek már csak áprilisig kell kibírniuk ezt az üldöztetést. - nyilatkozta Vona Gábor, a Jobbik enöke, államfőjelöltje a Kisalföld.hu internetes portálnak.

Vona Gábor a Jobbik elnöke, kormányfő-jelöltje a DunaTV vendége volt. A riporterhölgy kérdéseire válaszolva beszélt a Jobbik pénzügyeiről és a Radikális változás című programról kérdezte.

Ha a médiában Magyarországon egyenlő feltételek lennének, akkor a választást simán nyerné meg a Jobbik. De tudjuk, hogy ez nem így van, és ezzel megtanultunk együttélni. Nem siránkozunk azon, hogy elhallgatnak a tévékben, hogy össze-vissza hazudnak rólunk, és még lehetőséget is alig kapunk a válaszra. Inkább arra koncentrálunk, amiben erősek vagyunk. Természetesen lesz hagyományos kampányunk, szórólappal, plakáttal, matricával. Aztán az internet a Jobbik terepe. Az ugyanis egy demokratikus médium, mindenki elmondhatja a magáét. Nem véletlen, hogy jelenleg ott legyőzhetetlenek vagyunk.

A Jobbik kormányfő-jelöltje: Vona Gábor pártelnökHa megnézi, Bajnai Gordon nem Orbán Viktort akarja börtönbe zárni, hanem engem. Úgyhogy ez az ellenérzés kölcsönös is. A Fideszt illetően épp fordítva látom. Mi szakmai érvekkel vitatjuk a Fidesz politikáját, nem rágalmakkal, ahogy azt sajnos az ellenzéki párt szinte mindennap teszi.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem egy autó, hanem egy tucat vonat gázolt át, és mégis ez történik. A baloldal mégis pofoz, rugdos, a jobboldal meg mindenféle álszent széplelkűséggel kábítja. Mondjuk már ki: Magyarországot tudatosan és teljesen szétverték. A további pofonok és a fájdalomcsillapítók helyett ide végre radikális – az előző hasonlat szerint: műtéti – beavatkozás kell. És erre valóban csak a Jobbiknak van programja. Olyan dolgokhoz kell hozzányúlni, amelyhez a jelenlegi parlamenti pártok – bal- és jobboldal egyaránt – vagy nem mernek, vagy nem akarnak, vagy nem szabad nekik, vagy mindhárom. Ők csak pofont vagy algopyrint tudnak adni.

Ha a cseh vagy a lengyel elnök zsarolni merte egész Európát, akkor a mieink miért nem? Ha a csehek és a lengyelek ezáltal el is érték, hogy mentességet kaptak az Európai Unió alapjogi chartájának alkalmazása alól, akkor a mieink miért nem kértek valamit? És ami a legelszomorítóbb, hogy miközben az MSZP és a Fidesz vezetői azonnal belemennek a legdurvább politikai egyéjszakás kalandba is egy kis fejsimogatásért (mint az olcsó lotyók, ahogy a köznyelv mondja), addig a többi ország vezetője nagyon nagy árat kér még egy kapott kézcsókért is.

Egy fülbemászó dallam, egy tökéletes gitárszóló és néhány eltalált strófa ugyanis nem csak a lemez megvásárlására ösztönzi az embert, hanem egy egész világ felfedezésére. Aki Hungaricát és a többieket hallgatja, ha könyvesboltban jár, nem Spirót, Kertész Imrét vagy Friderikuszt teszi be a kosarába, hanem Wass Albertet, Márait, Adyt vagy Prohászkát. Aki Ismerős Arcok koncertre jár, az biztosan nem Ibizára vágyik a nyáron, hanem a Varságba.

Teljesen természetes, ha az elmúlt húsz év tapasztalataiból kiindulva sokakban felmerül a kérdés, vagy akár a kétely: mi a biztosíték arra, hogy a Jobbik az Országgyűlésben nem lesz ugyanolyan, mint az összes többi? Hiszen ezidáig mindig ez történt. A szép ígéretekkel, az andalító szavakkal teletömték a padlást, de a tettek pincéje mindig üresen maradt. Vagy ha tettek valamit, azt bár ne tették volna...

Vona GáborÉs végül az én dühöm nem Vona Gábor dühe, nem, hanem a már megszületett és majdan megszületendő gyermekeinkké, akik magyarként ebben az országban, ezen a földön akarnak tisztességes, dolgos és nyugodt életet. Ez az én dühöm tehát, és aki ezt nem érzi, az semmit nem érez. Akiben ma nincs meg ugyanez a fajta düh, akinek nem forr a vére ettől a szent dühtől, annak nincs vére, vagy nincs szíve, vagy nem magyar.

A bátortalan és a globalizmussal kollaboráló európai és hazai polgári politika szerint a liberális piacgazdaság helyett vissza kell térnünk a szociális piacgazdasághoz. A gondolat szép és andalító, körülbelül olyan, mint azt mondani a francia forradalom után, hogy térjünk vissza a lovagkorba. Romantikus, de hatalmas baromság. A szociális piacgazdaság nem más, mint a liberális piacgazdaság plasztikai sebészettel megszépített változata, amely ugyan ideig-óráig szépen mutat, de csupán a felszín más, a mélyréteg ugyanaz. Csak idő kérdése, hogy lentről a szenny mikor csúfítja el újra a felszínt. Aki ma szociális piacgazdaságról beszél, azt mondja: fogalmam sincs, mit kellene tenni, úgyhogy menjünk vissza a múltba.

A Jobbik lehet hatvan év után az első tisztán alulról szerveződő, az emberek hangját és akaratát hozó politikai szervezet a döntéshozás legmagasabb szintjén. A Jobbik, a nemzeti erő ilyetén megjelenésétől azért rettegnek annyira a multinacionális pártok, mert az nem csupán eggyel több frakciót jelent majd a padsorokban, hanem az egész, az elmúlt húsz évben kialakított, háttéralkukra, titkos nemzetközi megfelelésekre és politikusbűnözésre épülő rothadt rendszerünk széthullását.

A Jobbik mindenkire, aki ezekben az években és hónapokban a magyar nemzet ügyét elárulta a legszigorúbb büntetést fogja majd követelni. Jól gondolja meg tehát mindenki, hogy egy süllyedő hajó és annak hibbant és romlott kormányosai kedvéért tönkre akarja-e tenni saját jövendő életét!

Vona GáborEzzel a kijelentésével Ön azt a képzetet keltette, mintha a Jobbikkal kapcsolatban valamiféle jogi eljárásról vagy annak lehetőségéről tudomása lenne. Kijelentésének a fenti módon való megfogalmazását elfogadhatatlannak tartom, és kíváncsi lennénk az Ön véleményére azzal kapcsolatban, hogy feloszlathatónak tartja-e az ország tönkretételéért felelős SZDSZ-t és MSZP-t vagy éppen a felmerült sorozatos pénzügyi visszaélések miatt az OCÖ-t, esetleg a Mazsihiszt, amely működésével még a hazai zsidóság egy jelentős részében is megütközést kelt.

Vona GáborA gárdisták az elmúlt két évben bizonyítottak az országnak és a magyar embereknek. A kormánynak ez hét éve nem sikerül. Pontosabban mondva hatvan éve bebizonyítják nap, mint nap, hogy kicsodák. A teljes romlásba vitték az országot, a jelszavuk pedig a következő: igen, valóban a szakadék szélére sodortuk az országot, de semmi baj, jövőre teszünk egy nagy lépést előre. Amíg a Gárda a Hernád menti árvíznél segédkezett, hogy megmentse az ottani, egyébként jelentős cigány kisebbséggel rendelkező falvakat, addig Gyurcsány és Bajnai Sukorón egy környezetszennyező kaszinóvárosról egyezkedett izraeli befektetőkkel.

"Sokan azt mondják, egy ilyen nagy eredmény nagy veszély is egyben, hiszen könnyen az ember fejébe szállhat. Ez így igaz, ellent kell mondanunk a kevélység, az önteltség, a nyegle nagyképűség kísértésének, amelynek a parlamenti pártok soraiból sokan nem tudtak nemet mondani. Nekünk, jobbikosoknak alázattal kell dolgoznunk tovább, mindig szem előtt tartva, hogy bármilyen pozícióba kerüljünk is, csupán segédmunkásai vagyunk a nemzet nagy ügyének."

A gratuláló leveleknek, hívásoknak se szeri, se száma. A boldogság nagyon nagy, és van is rá okunk. Sokaknak adtuk vissza a reményt. Az ünneplés ideje viszont lejár, és újra vár ránk a munka. Egy fontos csatát nyertünk, de a háború az országgyűlési választásokon dől el. A Jobbik minimális célja nem lehet más, mint hogy az egész országban megelőzze az MSZP-t és magabiztosan, nagy frakcióval kerüljön be az Országgyűlésbe, ahol megkerülhetetlen erővé kell válnunk.

Az ok, a valódi ok a nemzettudat szétverése. Az, hogy a Habsburgok elhazudták az eredetünket, a nagyhatalmak szétszabdalták Trianonban a nemzetünket, a kommunisták eltüntették a társadalmi elitet, az embereket pedig leszoktatták a közügyekről és a magyarságról, és végül az elmúlt húsz év. Az az időszak, amely a média, az oktatás és a kultúra normális esetben éltető patakjait mérgezte meg. Gyermekeink és mi magunk is nap, mint nap mérgezett vizet iszunk, amelyben győzikék, spirók, kertészek, hetihetesnek és egyéb baktériumok úszkálnak.

Félnek hát a Jobbiktól nagyon, az első alulról szerveződő magyar nemzeti párttól. Milyen érdekes viszont, hogy ez a félelem csupán a pártoké, és nem az embereké. A társadalomban – dacára a soha sem látott aljas lejárató- és hazugságkampánynak – a Jobbik irányába inkább várakozás, remény és kíváncsiság tapasztalható, de egyáltalán nem félelem. A megérzése pedig mindenkinek helyes. A Jobbiktól valóban van okuk félni a pártoknak, mert azért készülünk az Országgyűlésbe, hogy azt a 20 éve poshadó langyos lábvizet, amelyben dagonyáznak a tisztelt honatyák – ha kell, velük együtt – kiöntsük a lefolyóba. A magyar emberek viszont csak nyerhetnek egy olyan párttal, amely végre kimondja az igazságot, és ami ennél is fontosabb, tesz is érte.